Névadónk

Mányoki Ádám

Mányoki Ádám portréfestő elsősorban II. Rákóczi Ferencnek tett szolgálatai okán ismert széles körben napjainkban is. A magyarországi születésű művészt tevékenységének nagy része azonban nem hazájához köti, hanem a német nyelvterülethez, ahol elsősorban Berlin, majd hosszabb ideig Drezda fejedelmi udvaraiban dolgozott.

Mányoki 1673-ban született az egykori Hont vármegyében, a napjainkban Pest megyében található Szokolyán, egy nemesi származású református lelkészcsaládban. A magyarországi török háborúk miatt családja menekülni kényszerült. 1685-ben, a tizenkét éves Ádámot a braunschweig-lüneburgi csapatok főhadbírája magához vette és a németországi Cellébe vitte. Itt rajzolni tanult, majd 1692-re, tizenkilenc éves korában már önálló portréfestőként dolgozott Lüneburgban.

1703-tól Berlinben tartózkodott, ahol nagyléptékű újítások, építkezések voltak folyamatban I. Frigyes porosz király udvarában. A festőt a trónörökös, a későbbi I. Frigyes Vilmos bízta meg a 6. gyalogsági ezred tisztjei portrésorozatának megfestésével. 1706–1707 során, másfél évig készült a tisztigaléria.

Mányokit időközben felkérte II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem udvari festőjének, amit el is fogadott. A festő 1707 őszén ált szolgálatba Rákóczi mellett, amikor is a fejedelem elrendelte, hogy Mányoki sajátítsa el a rézmetszés technikáját amire a politikai propaganda miatt volt szükség, elsősorban Rákóczi arcképének terjesztése céljából. A Berlinben készült Rákóczinét ábrázoló portré utólagos párjaként elkészítette a fejedelem portréját is.

Végül megbízást Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király megbízásából kapott 1713-ban. A fennmaradt művek a lengyel udvar nőtagjait ábrázolja. A sorozat a fejedelem drezdai Residenzschloß úgynevezett „szépséggalériájának” képezte részét.

1723-ban Bécsben találjuk Mányokit, azonban odautazásának oka nem ismert pontosan, két kép árulkodik róla; VI. Károly császár lányairól Mária Teréziáról és Mária Annáról készített egy-egy portrét majd tovább haladt Magyarországra. Mányoki időközben elvesztette a szász udvari festői címét, többfelé is megfordul Németországban, végül 1731-ben tért vissza a szász fővárosba, immár végleg. Mányoki az 1730-as évektől egyre kevesebb megrendelést kapott. Hosszas levelezés után kapta csak vissza udvari festői pozícióját 1736-ban. Drezdában hunyt el 1757. augusztus 6-án.

Mányoki Ádám németországi tevékenységéről ez a rövid kivonat a Fodor Ákos dolgozata alapján készült. A teljes dolgozat itt érhető el.

Önarckép (Selbstbildnis) 1711, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (Ungarische Nationalgalerie) [1]

[1] Enikő Buzási: Ádám Mányoki (1673–1757). Monographie und Œuvrekatalog. Ungarische Nationalgalerie und Pannon GSM, Budapest 2003, ISBN 963-7432-86-8 (library.hungaricana.hu).